Gólyatábor ötödik nap

Mrs. Gólyatábor:

2014. aug. 20. 

Reggeli után felszálltunk a buszra, ugyanis Tihanyra mentünk. Tihanyon megnéztük a templomot, ettünk fagyit, megcsodáltuk a Balatont és szagolhattunk egy csomó levendulát.. Blahh.. Utálom a levendulát. Délután természetesen fürödtünk egyet a Balatonban… Olyan három óra lehetett, amikor az osztályfőnök közölte velünk, hogy megyünk túrázni..
- Lola, szerinted Anikó miért ennyire fura? – kérdezte tőlem kétségbe esetten Adél…
Igaz is. Anikó egész nap furcsán viselkedik. Kerül minket és szinte mindenkit. Ha valami megmozdul, mögötte úgy megijed, hogy az meg engem ijeszt meg..
- Fogalmam sincs. majd ha leszálltunk megkérdezem tőle. – nyugtattam meg Adélt.
Amikor leszálltunk még jó messze volt a „túra helye”. Zsír.. Tehát sétálhattunk egy csomót. Mikor oda értünk a hegyféleséghez szinte már az egész osztály ki volt fulladva.. Főleg Dénes és Valentin. Tökre viccesen néztek ki. Aztán eszembe jutott Anikó, és elkezdtem keresni. Nem volt könnyű, ugyanis hol a csapat elején hol a csapat végén volt. Aztán viszont megtaláltam. Tényleg rosszul nézett ki. Fáradtnak és álmosnak tűnt. 

- Anikó! Szia! Hogy vagy? – kezdtem kedvesen.

- Szia, Lola! Igazából nem érzem magamat valami jól. – mondta őszintén.

- Fáj valamid?

- A szívem. – mondta ki és ott azon nyomban elkezdte a sírást. Nem értettem miért mondhatja ezt, aztán bevillant valami..
Azonnal leszakadtunk az osztálytól azonban Valentin és Dénes észrevett minket és odajött hozzánk.

- Van valami baj? – kérdezte aggódóan Valentin.

- Annyira fáj Lola. UTÁLOM,érted U-TÁ-LOM. – mondta Anikó a sírást leküzdve.

- Jól van, jól van. Nyugodj le! Majd jól elbánunk mindkettővel. – csitítottam Anikót, mert hát mégis csak valami túra helyen vagyunk, nem?

- Mi? Kikkel? – kapkodta a fejét össze-vissza Dénes. Szegény, azt sem tudta miről van szó, de hát jobb is volt.

Miután Anikó lehiggadt egy kicsit, folytattuk a túrát. jól lemaradtunk a többiektől. Én Dénes mellet, Anikó pedig Valentin mellett ment. Ahogy láttam Valentin egy kicsit felvidította Anikót. Aztán eszembe jutott, hogy megbántottam a múltkor Dénest.

- Dénes, figyelj rám egy kicsit! Sajnálom, ha megbántottalak. Nem akartam tényleg. – kezdtem a bocsánatkérést.

- Mégis mit? Nem tudom, miről beszélsz, Lola? Nem történt semmi. - azzal fogta magát és elment.

Amikor felértünk az osztályfőnök mondott valamit. Valami olyasmit, hogy ha valakik ráülnek, arra a sziklára hátal a Balatonnak akkor egy év múlva összeházasodnak. lett is belőle poén és sikertörténet is. Először Viki és Bendegúz ült rá..Aztán mivel Anikó elszomorodott Valentin odahúzta és immár ők is rajta ültek. Ben pedig Janival együtt ráült plusz odament még Hino és Adél is.. Mikor mindenki folytatta a túrát megláttam Dénest. Karjánál fogva megfogtam és odalöktem a kőhöz, hogy most már mondja, el mi a franc baja van, na..
- Lola, mit? – kezdte el, de belefojtottam a szót.

- Nem tudom, mi a frász bajod van velem, de nem megyek el innen, amíg meg nem mondod. – szögeztem le.

- Lola, mondtam, hogy nem történt semmi. – válaszolta szomorúan. Elkezdett feltápászkodni a kőről, de én visszahúztam.

- Léci. Tudnom kell. – jelentettem ki. Sajnos nem ért semmit. Dénes kirántotta a kezemből magát és elindult. Csodás.. még ez is..

A túra után mindenki farkas éhes volt.. Ám a vacsora már megint nem kedvezett a számomra. Gombás tészta meg valami szoszi rajta.. Én meg nem ettem, azonban Adél befalta az enyémet is és Anikóét is. Este a lányokkal megvitattuk, hogy Viki mekkora egy paraszt és, hogy Bendegúz ezen túl ki van tiltva a jó pasik listájáról.