Mrs. Gólyatábor:
2014 .aug. 16.
- Lola! Az Istenit,
kelj már fel!- szólított anyám kedves, dühös hangja.
- Egy szösszenet és már kelek is. - mondtam kómás hangon.
Ááá… Milyen szép is az augusztusi reggel…Már ha nem reggel fél öt van..
Szokás szerint a csoszogós papucsomban kicsoszogtam a szobából. Fogat mostam, felöltöztem, reggeliztem.. Harci szerkóban dobáltam le a táskáimat az emeletről. Mikor már az összeset leszállította a levegő én is lementem. A kocsiba bepakolva a holmikat készen álltam arra a hosszú és fárasztó gólyatáborra.
Anyával az iskola előtt vártuk, hogy megérkezzen az osztályfőnök és a nevelőtanár. Húsz perc múlva, mikor már mindenki ott volt megjelent a busz az ofővel és nevelőtanárral együtt.
- Köszöntelek benneteket! Felszállás és indulhatunk is!- szól a nevelőtanár.
Anyukámtól elköszönve felverekedtem maga a buszra. Egy barna hajú lány mellé ültem le, akinek a fején egy csomó toll volt.
- Szia! A nevem Adél. A tied?- kérdezte tágra nyílt szemmel.
- Lola. Fanka Lola. – mondtam hatalmas mosollyal az arcomon.
- Chhh… Milyen idióta név már az, hogy Lola.. – hallottam, ahogy a mögöttem ülő lány mondja a barátnőjének.
Nem szóltam semmit..A busz azonnal elindult amint a tanár megszámolta, hogy mindannyian itt vagyunk e. Az út nyugisan telt, szinte semmi nem volt. Természetesen sokat beszélgettem Adéllal. Nagyon kedves lány.
Amikor odaértünk teljesen lecsüggedtem. Azt hittem valami puccos helyre megyünk erre Zánkára mentünk valami lepukkan táborozó helyre. A fürdőszobában nem volt zuhanyfüggöny, beázott az egész épület, a szobákban ágyakon és egy szekrényen kívül még 3 konvektor volt, és még a kilátás is borzalmas volt..
- Csak nem akarják, hogy itt aludjuk? Phfúúúj! – hallatszott egy hang mögülem.
- Mi az? Talán nem tetszik? Ha nem akkor lehet elmenni az iskolából. – szólt az osztályfőnök hangja hozzánk.
Mindenki kipakolt, és felhúzta az ágyneműt. Összesen négyen voltunk egy szobában. Én Adél, Hino és Anikó.
Fél kettőkor elmentünk az osztállyal valami megbeszélésre. Mi érkeztünk utoljára. Olyan ötszáz, velünk egykorú gyerek volt. A megbeszélés után ki kellet választanunk, hogy ki milyen sportot fog végezni a vetélkedőn.
- Jó, akkor kellene hat lány a focicsapatba és hat fiú focicsapatba. Ezen kívül kellene, még kettő íjász ás egy biciklis. Na, ki melyikre vállalkozik?- kérdezte a nevelőtanár
Ebből hatalmas vita kerekedett, a lányok kevesen voltak, a fiúk semmit nem akartak, úgyhogy a végeredmény elég nehezen dőlt el.
- Tehát akkor a lány focicsapatban Anikó, Anikó, Adél, Lola, Hino és Cinti vesz részt. A fiú focicsapatban pedig Benedek, Bendegúz, András, Dénes, Lóránt és Jani vesz részt. Az íjászban Viki és Valentin. A bicikliben pedig Bálint vesz részt. Tökéletes. – válaszolt Gabi néni
Délután nem nagyon csináltunk semmit, mindenki a lakrészében pihent és készült fel az estére. Este vacsora után a táncház előtt még mindenki visszament a szállásra. Én egy egybe ruhát vettem fel, a többiek egy kicsit komolyabban vették és tiszta puccban fáradtak a táncház felé. Nagyon jól szórakoztam, azt hiszem, nem is olyan rossz ez a gólyatábor.
- Egy szösszenet és már kelek is. - mondtam kómás hangon.
Ááá… Milyen szép is az augusztusi reggel…Már ha nem reggel fél öt van..
Szokás szerint a csoszogós papucsomban kicsoszogtam a szobából. Fogat mostam, felöltöztem, reggeliztem.. Harci szerkóban dobáltam le a táskáimat az emeletről. Mikor már az összeset leszállította a levegő én is lementem. A kocsiba bepakolva a holmikat készen álltam arra a hosszú és fárasztó gólyatáborra.
Anyával az iskola előtt vártuk, hogy megérkezzen az osztályfőnök és a nevelőtanár. Húsz perc múlva, mikor már mindenki ott volt megjelent a busz az ofővel és nevelőtanárral együtt.
- Köszöntelek benneteket! Felszállás és indulhatunk is!- szól a nevelőtanár.
Anyukámtól elköszönve felverekedtem maga a buszra. Egy barna hajú lány mellé ültem le, akinek a fején egy csomó toll volt.
- Szia! A nevem Adél. A tied?- kérdezte tágra nyílt szemmel.
- Lola. Fanka Lola. – mondtam hatalmas mosollyal az arcomon.
- Chhh… Milyen idióta név már az, hogy Lola.. – hallottam, ahogy a mögöttem ülő lány mondja a barátnőjének.
Nem szóltam semmit..A busz azonnal elindult amint a tanár megszámolta, hogy mindannyian itt vagyunk e. Az út nyugisan telt, szinte semmi nem volt. Természetesen sokat beszélgettem Adéllal. Nagyon kedves lány.
Amikor odaértünk teljesen lecsüggedtem. Azt hittem valami puccos helyre megyünk erre Zánkára mentünk valami lepukkan táborozó helyre. A fürdőszobában nem volt zuhanyfüggöny, beázott az egész épület, a szobákban ágyakon és egy szekrényen kívül még 3 konvektor volt, és még a kilátás is borzalmas volt..
- Csak nem akarják, hogy itt aludjuk? Phfúúúj! – hallatszott egy hang mögülem.
- Mi az? Talán nem tetszik? Ha nem akkor lehet elmenni az iskolából. – szólt az osztályfőnök hangja hozzánk.
Mindenki kipakolt, és felhúzta az ágyneműt. Összesen négyen voltunk egy szobában. Én Adél, Hino és Anikó.
Fél kettőkor elmentünk az osztállyal valami megbeszélésre. Mi érkeztünk utoljára. Olyan ötszáz, velünk egykorú gyerek volt. A megbeszélés után ki kellet választanunk, hogy ki milyen sportot fog végezni a vetélkedőn.
- Jó, akkor kellene hat lány a focicsapatba és hat fiú focicsapatba. Ezen kívül kellene, még kettő íjász ás egy biciklis. Na, ki melyikre vállalkozik?- kérdezte a nevelőtanár
Ebből hatalmas vita kerekedett, a lányok kevesen voltak, a fiúk semmit nem akartak, úgyhogy a végeredmény elég nehezen dőlt el.
- Tehát akkor a lány focicsapatban Anikó, Anikó, Adél, Lola, Hino és Cinti vesz részt. A fiú focicsapatban pedig Benedek, Bendegúz, András, Dénes, Lóránt és Jani vesz részt. Az íjászban Viki és Valentin. A bicikliben pedig Bálint vesz részt. Tökéletes. – válaszolt Gabi néni
Délután nem nagyon csináltunk semmit, mindenki a lakrészében pihent és készült fel az estére. Este vacsora után a táncház előtt még mindenki visszament a szállásra. Én egy egybe ruhát vettem fel, a többiek egy kicsit komolyabban vették és tiszta puccban fáradtak a táncház felé. Nagyon jól szórakoztam, azt hiszem, nem is olyan rossz ez a gólyatábor.
