Gólyatábor ötödik nap

Mrs. Gólyatábor:

2014. aug. 20. 

Reggeli után felszálltunk a buszra, ugyanis Tihanyra mentünk. Tihanyon megnéztük a templomot, ettünk fagyit, megcsodáltuk a Balatont és szagolhattunk egy csomó levendulát.. Blahh.. Utálom a levendulát. Délután természetesen fürödtünk egyet a Balatonban… Olyan három óra lehetett, amikor az osztályfőnök közölte velünk, hogy megyünk túrázni..
- Lola, szerinted Anikó miért ennyire fura? – kérdezte tőlem kétségbe esetten Adél…
Igaz is. Anikó egész nap furcsán viselkedik. Kerül minket és szinte mindenkit. Ha valami megmozdul, mögötte úgy megijed, hogy az meg engem ijeszt meg..
- Fogalmam sincs. majd ha leszálltunk megkérdezem tőle. – nyugtattam meg Adélt.
Amikor leszálltunk még jó messze volt a „túra helye”. Zsír.. Tehát sétálhattunk egy csomót. Mikor oda értünk a hegyféleséghez szinte már az egész osztály ki volt fulladva.. Főleg Dénes és Valentin. Tökre viccesen néztek ki. Aztán eszembe jutott Anikó, és elkezdtem keresni. Nem volt könnyű, ugyanis hol a csapat elején hol a csapat végén volt. Aztán viszont megtaláltam. Tényleg rosszul nézett ki. Fáradtnak és álmosnak tűnt. 

- Anikó! Szia! Hogy vagy? – kezdtem kedvesen.

- Szia, Lola! Igazából nem érzem magamat valami jól. – mondta őszintén.

- Fáj valamid?

- A szívem. – mondta ki és ott azon nyomban elkezdte a sírást. Nem értettem miért mondhatja ezt, aztán bevillant valami..
Azonnal leszakadtunk az osztálytól azonban Valentin és Dénes észrevett minket és odajött hozzánk.

- Van valami baj? – kérdezte aggódóan Valentin.

- Annyira fáj Lola. UTÁLOM,érted U-TÁ-LOM. – mondta Anikó a sírást leküzdve.

- Jól van, jól van. Nyugodj le! Majd jól elbánunk mindkettővel. – csitítottam Anikót, mert hát mégis csak valami túra helyen vagyunk, nem?

- Mi? Kikkel? – kapkodta a fejét össze-vissza Dénes. Szegény, azt sem tudta miről van szó, de hát jobb is volt.

Miután Anikó lehiggadt egy kicsit, folytattuk a túrát. jól lemaradtunk a többiektől. Én Dénes mellet, Anikó pedig Valentin mellett ment. Ahogy láttam Valentin egy kicsit felvidította Anikót. Aztán eszembe jutott, hogy megbántottam a múltkor Dénest.

- Dénes, figyelj rám egy kicsit! Sajnálom, ha megbántottalak. Nem akartam tényleg. – kezdtem a bocsánatkérést.

- Mégis mit? Nem tudom, miről beszélsz, Lola? Nem történt semmi. - azzal fogta magát és elment.

Amikor felértünk az osztályfőnök mondott valamit. Valami olyasmit, hogy ha valakik ráülnek, arra a sziklára hátal a Balatonnak akkor egy év múlva összeházasodnak. lett is belőle poén és sikertörténet is. Először Viki és Bendegúz ült rá..Aztán mivel Anikó elszomorodott Valentin odahúzta és immár ők is rajta ültek. Ben pedig Janival együtt ráült plusz odament még Hino és Adél is.. Mikor mindenki folytatta a túrát megláttam Dénest. Karjánál fogva megfogtam és odalöktem a kőhöz, hogy most már mondja, el mi a franc baja van, na..
- Lola, mit? – kezdte el, de belefojtottam a szót.

- Nem tudom, mi a frász bajod van velem, de nem megyek el innen, amíg meg nem mondod. – szögeztem le.

- Lola, mondtam, hogy nem történt semmi. – válaszolta szomorúan. Elkezdett feltápászkodni a kőről, de én visszahúztam.

- Léci. Tudnom kell. – jelentettem ki. Sajnos nem ért semmit. Dénes kirántotta a kezemből magát és elindult. Csodás.. még ez is..

A túra után mindenki farkas éhes volt.. Ám a vacsora már megint nem kedvezett a számomra. Gombás tészta meg valami szoszi rajta.. Én meg nem ettem, azonban Adél befalta az enyémet is és Anikóét is. Este a lányokkal megvitattuk, hogy Viki mekkora egy paraszt és, hogy Bendegúz ezen túl ki van tiltva a jó pasik listájáról.

A történet kitalált, azonban vannak valós elemei. A képekhez tartozó nevek csak kitaláltak. A képeket a Google-ról szedtem...

Gólyatábor negyedik nap

Mrs. Gólyatábor:

2014. aug. 19. 

Reggeli után várt minket a SPORT NAP!

Az első feladat az íjászkodás volt. Ezzel párhuzamosan pedig a fiú foci ment. Én természetesen Adéllal a fiú focimeccset néztük meg. Ohww.. Benedek egészen sportos… Nem csoda, hogy Adél teljesen odáig van érte. Mivel Viki íjászkodik, így az alattvalói is odamentek, hogy megnézzék császárnőjük teljesítményét.. Kicsit azért cinkesek.. Egyet sajnáltam, hogy nem láthatom, ahogy Valentin játszik.. Igazán kíváncsi lettem volna rá.
Miután a harmadik versenyt is megnyerték a fiúk már csak kettő maradt. Ha ebből elvesztenek egyet, még akkor is a második helyen végeznek. Míg néztük a fiúkat visszaérkezett Viki és Valentin. Valentin mindet jól találta el. Viki azonban egyet elhibázott, de még így is ők nyertek. Az íjászatot felváltotta a bicikli verseny, amin Bálint ügyeskedett. Szegényt senki sem ment megnézni. Már a negyedik versenyt is megnyertük, amikor szóltak, hogy kezdjünk el edzeni, mert nemsokára mi jövünk.

A fiúk sajnos nem tudták megnyerni a mérkőzést így csak másodikok lettek.

- A Bezzeg Máté gimnázium csapatát kérjük a hármas mezőre. - szólt a bemondó.

Mi felvonultunk és elnyertük az első helyet. Tehát a Bezzeg Máté Gimnázium bezsebelt három arany és egy ezüstérmet. Az osztályfőnökünk nagyon büszke volt ránk. Így este elvitt minket sétálni.

- Szia, Lola! Nagyon ügyes voltál ma. – kezdte el a beszélgetést Dénes.

- Köszi! Te sem voltál rossz. Elég jól védtél – folytattam.

- Köszönöm! Figyelj, ami a csókot illeti..

- (Sóhajtottam)… Az csak egyszeri alkalom volt. A felelsz vagy mersz miatt.

Láttam, hogy más választ várt volna, de ez volt az igazság.

Utána szinte egész este nem láttam Dénest.. Szegény. Lehet, hogy megbántottam?

Este a lányokkal leültünk megbeszélni, hogy melyik lánynak ki tetszik, nehogy véletlenül pont arra startoljunk rá.

- Jó, akkor azt már tudjuk, hogy Adélnak Benedek tetszik – mondtam határozottan. – Anikó! Neked ki tetszik?

- Nem is tudom, olyan jól néz ki az összes. Hmm..Talán ööö…
Anikó arca teljesen elvörösödött majd egy kis idő után végre kibökte.
- Hhh.. Be-Bendegúz.

- Hogy mi? Ha Viki megtudja, megöl! – hallatszott a hátunk megöl egy hatalmas sikoly. Cinti állt ott. Mindent hallott.

- Ci-Cinti! – mondtuk szinte egyszerre.

Cinti elég hosszú-hosszú idő után lecsillapodott és beszállt a „játékunkba”.

Az este folyamán kiderült, hogy Adélnak Bendegúz, Anikónak Benedek, Hinóna Lóri, Cintinek pedig András tetszik.

- Na és te Lola? Neked Melyik fiú jön be? – kérdezte Cinti álmosan.

- Háát.. Nekem úgy nagyon senki. Mármint szerintem mindegyik fiú jól néz ki, de nekem mindegy. – válaszoltam szerintem logikusan.

- Naa… Léciii.. Mond el.. – könyörgött Cinti.

- Még nincs favoritom. – mondtam határozottan.

- Hát jó. Ha nem mondod, meg akkor nagyon sajnálom, de nem tudjuk betartani a szabályt. – válaszolta büszkén Cinti.

- Szabályt? – kérdeztem.

- A nők alap szabálya, hogyha valakinek tetszik valaki, akkor arra semmi esetben sem startolunk rá. Viszont ha a lány nem tisztázza velünk, hogy melyik fiú tetszik neki, akkor a fiú szabad préda. – mondta Cinti.

A kijelentés után szinte mindenki lefagyott. Cinti elment aludni. Utána sorra dőltek ki az emberek. Még hallottam, ahogy Hino jó éjszakát kíván, azután én is kidőltem.

Gólyatábor harmadik nap

Mrs. Gólyatábor:

2014. aug. 18.

Reggel 7-⁰⁰-kor osztályfőnök kedves hangja és a szemembe sütő nap keltett.

- Jó reggelt gyerekek. 8-⁰⁰-kor találkozunk a szokásos helyen. – közölte velünk vidáman ofő.

Mindenki elég hamar elkészült. A szobában azonban én maradtam utoljára. Mikor épp a táskámat kerestem megláttam, hogy valaki figyel. Lóri volt az…

- Mondták már, hogy te milyen egy szemét állat vagy? – köszönt kedvesen.

- Mi van? – néztem rá értetlenül.

- Tudod, miről beszélek. – azzal beljebb lépett.

- Bocs, de nem tudom. – néztem még mindig.

- Amióta volt az a hülye játékotok a tesóm teljesen kivan. – vallotta be.

- Én-én… - hirtelen nem tudtam mondani semmit.

- Tisztázd a dolgot. Ne reménykedjen hiába. – azzal sarkon fordult és kiment a szobából.

Természetesen utoljára értem a „találka” helyre… A reggeli most finom volt. Bundás kenyér volt, a kedvencem.

Reggeli után egy program várt bennünket. Ilyen önismeret, életvitel féleség volt. Mármint azt mondták.

- Rendben, akkor most mindenkit megszámozunk. Amilyen számot kapsz, oda állsz. Én vagyok az egyes a társam pedig a kettes. – mondta az egyik csoportvezető.

Kettes. Ezt kaptam. Amikor a kettesekhez álltam valami kavarodás lett… Mi egyel többen lettünk. tehát valaki nem jó számot jegyzett meg.

- Na, gyerekek, önként jelentkező, aki átmegy a másik csoportba? – kérdezte tőlünk a csoportvezető.

Természetesen senki sem akart átmenni. Egyszer csak Viki megszólal:

- Lola! Miért nem mész át? Itt úgy sem lát senki sem szívesen. – mondta hatalmas vigyorral az arcán.

Akkora döbbenet és rossz érzés kerülgetett bennem, hogy majdnem lefejeltem azt a buta libát. Végül Cinti ment át a másik csoporthoz. Így az első csoportban ott volt Cinti, András, Anikó, Valentin, Jani, Hino és Benedek. A másik csoportban pedig én, Viki, Anci, Bendegúz, Lóri, Dénes és Adél. Bálint ma nem lehetett velünk, mert nem érezte jól magát.

- Nos, Sziasztok! Az én nevem Varró Kiara. Én leszek a csoportvezetőtök… - mutatkozott be az előttünk álló hölgy.

- Varró? Hé, ikrek! Nem a rokonotok? – kérdezte gúnyosan Bendegúz.

- Attól még, hogy ős is Varró nem kell, hogy a rokonunk legyen. – közölte rideg arccal Lóri.

Mikor elvégeztük az egymás közötti „csevejt” Kiara kiadta az első feladatot.

- Mindenki vegyen két papírlapot és egy tollat! Az egyik papírra írd rá azt, amit megváltoztatnál magadon. A másik papírra pedig a rossz tulajdonságodat.

A feladat mindenkit nagyon elgondolkodtatott. Főleg Adélt. Láttam, hogy csak bámulja azt az ócska fehér lapot. Egy darabig én is azt csináltam, amit ő, de végül mind két lapra írtam valamit.

- Rendben, akkor ki szeretné először felolvasni? – kérdezte mosollyal az arcán Kiara.

Mindenki megdöbbent, senki sem akarta elmondani mit írt. Így Kiara választott.

- Viki, te mit írtál?

- É-én? Ch… Én semmit sem változtatnék meg magamon, mert tökéletes vagyok, ezért nincs rossz tulajdonságom sem. – válaszolta Viki a „hercegnő”.

Mindenki máshogy reagált Viki mondandójára. Volt, aki szégyenkezve nézte, de volt olyan is, aki pedig kész gyönyörrel. És voltam én, aki majdnem elhányta magát.

Míg mindenki nézte Vikit Adél megszólalt:

- Én úgy gondolom, hogy úgy vagy jó, ahogy vagy. Ha valamit megváltoztatnál magadon, akkor az már nem te lennél. Azzal, hogy vannak, hibáink vagyunk egyediek, mások, mint a többi ember. Azzal vagyunk önmagunk. Nélkülük mi is csak utánzatok lennénk, egy a sok közül. Ezért gondolom azt, hogy nem szabad semmit sem megváltoztatni magunkban, és hogy a rossz tulajdonságaink nélkül nem mi lennénk azok.

Ez volt Adél első nagy monológja. Ami akkor történt soha nem fogom elfelejteni. Se hang, se szó. Csak az emberek lassú lélegzete és a fák susogását lehetett hallani. A döbbent, önmagukba néző tekintetek. Minden megfagyott körülöttünk. Aztán valaki elkezdett tapsolni. Én voltam az… Utánam Dénes majd Lóri, végül már mindenki tapsolt. Míg a másik csoport hangos nevetésben tört ki, addig mi tapsviharral.

Kiarával nagyon jól éreztük magunkat. Vicces, mókás feladatokat osztott ki nekünk. Volt például fogócska, találd ki, rajzverseny és még játékos mondatkészítés is.

- Na, akkor a következő feladat az lesz, hogy mindenki elvesz egy papírt és egy tollat. Mindenki ír magának egy levelet, amit majd karácsonykor megkap. – ismertette velünk a feladatot Kiara.

- Miről írjunk? – kérdezte Anci.

- Amiről csak szeretnétek…

Mindenki elment egy külön helyre, ahol senki sem látja, hogy mit ír. Mivel az összes jó hely foglalt volt, így ott, ahol voltam kezdtem el írni…

Kedves idősebb Lola!

Nagyon örülök, hogy mégis eljöttem. Az osztálytársaim kicsit furák, igazán vegyes egy osztály. J

Van itt hercegnőtől kezdve titokzatos hippiig minden. Most épp Adél az, aki a legközelebb áll a szívemhez. Vikit és a bandáját ki nem állhatom. Dénest pedig… Hát… Most épp… Mindegy… Remélem, hogy jó barátok leszünk.

Remélem, jól fogsz tanulni, kedves leszel és vidám.

Puszi Lola J <3

Mikor a levelet megírtam beletettem egy borítékba és tettem még hozzá egy kis pénzt meg gumicukrot.

A levélírás után egy újabb játék következett… Az utolsó játék.

Egy kék színű gombolyag cérnáját kellet a karunkra kötni akkor, amikor a gombolyag hozzánk ért.

Így ért véget a gólyatábor legjobb programja.

Délután három óráig volt egy kis szabadidőnk ebéd után, így Adéllal elmentem szuvenírt vásárolni.

- Figyu, szerinted mennyibe kerül ez a nyaklánc, - kérdezte Adél vidáman.

- Ööö… 600 Ft. – válaszoltam.

- Oké, akkor megveszem.

Én egy masnis hajcsatot és egy gyöngykarkötőt vettem a húgomnak. A szüleimnek pedig egy-egy hűtő mágnest. Magamnak nem vettem semmit…

Mikor indultunk volna vissza Adél elővette a nyakláncot. Azt, amelyiknek megkérdezte az árát.

- Tessék! Mivel kettő van benne, így az egyik legyen a tiéd, a barátságunk emlékére. - mondta boldogan Adél.

- Köszönöm, de nem kellet volna. – és elvettem a nyakláncot.

Három órakor megint úszni mentünk. Az odút vidáman telt. Sokat beszéltem Adéllal.

A Balatonban az osztályunk egy hatalmas kört alkotott. Mindenki egymást fröcskölte. Mikor láttam, hogy Dénes kimegy eszembe jutott a testvére reggeli mondata, így utána mentem.

- Dénes! Dénes, várj meg! – kiáltottam.

Dénes megállt, majd közeledett felém.

- Hova mész? - kérdeztem.

- Meguntam a vizet, ezért kimegyek napozni. – válaszolta mosolyogva.

- Én is mehetek veled?

- Persze!

Azzal kimentünk a partra. A törölközőmet az övé mellé tettem. Dénes lefeküdt a pokrócára én pedig leültem mellé. Kis idő múlva Dénes felült és megkérdezte, hogy bekenje-e a hátamat. Elfogadtam az ajánlatát.

Dénes a saját naptejét használta. Olyan lágyan vitte fel a krémet a hátamra, hogy majdnem elaludtam.

- Tessék! Kész is van. Most már biztosan nem fogsz leégni. – mondta boldogan.

- Köszönöm szépen! Figyelj… - kezdtem neki, de még mielőtt tisztázhattam volna vele az „ügyet” valaki hátulról fejbe dobott egy labdával…

- Au! – fordultam a dobás irányába.

Észrevettem, hogy a hátam mögött álló kislány és a haverjai engem illetve a labdát nézik.

Megfogtam a labdát és odamentem hozzájuk.

- Ez a ti labdátok? – mutattam a labdára.

- I-igen! – válaszolta a kislány félénken.

- Tessék!- mosolyogtam rájuk.

- Néni nagyon fájt? – kérdezte a kislány, aki elvette tőlem a labdát.

- Nem!

A kislány ezután mosolyogva átölelt majd megkérdezte, hogy játszok-e velük.

- Sajnálom, de a barátom ott vár. – és rámutattam Dénesre. – Talán majd legközelebb!

- Bácsi, ugye nem baj, ha a felesége velünk játszik?- ordított a kislány.

Úgy láttam, hogy nem csak engem sokkolt a „feleség” szó. Dénes annyira elvörösödött, hogy pirosabb volt az arca a hajánál. Mivel Dénes nem válaszolt, ezért az egyik kislány elment érte és magával húzta. Dénes még vörösebb lett, amikor mellém ért. Szegény inkább beszállt a játékba.

Egész délután a gyerekekkel játszottunk. a kislány, aki elvette tőlem a labdát Vivi volt, amelyik pedig hozzám vonszolta Dénest Bogi. Dénes nagyon jól kijött az apróságokkal, főleg Viktorral, aki fejbe dobott labdával.

Vacsora után moziba mentünk, ami 19-³⁰-kor kezdődött.

- Rendben, akkor, ha beengednek minket, akkor mindenki foglaljon el egy helyett- szólt hozzánk osztályfőnök.

Kb. fél óra múlva nyitották ki az ajtót. Szerencsére nem volt hideg, így nem fagytunk meg. Azonban az alatt a fél óra alatt borzasztóan éhes lettem. A mozi egyébként annyiból állt, hogy egy terembe kivetítőt tettek és kész. Amit pedig megnéztünk, az pedig Magyarország élővilága volt. Elég uncsi volt főleg úgy, hogy már egyszer láttam bioszon.. Nem is csoda, hogy a fél társaság aludt az egész előadás alatt. Mondjuk jó is sült ki ebből a „moziból”. Újabb barátot szereztem, Andrist. Ki hitte volna pff..

Gólyatábor második nap

Mrs. Gólyatábor:

2014. aug. 17. 

Reggel 700-kor volt az ébresztő:

-Jó reggelt mindenkinek! Mindenki úgy készüljön, hogy reggeli után nem jövünk vissza.- keltetett és tájékoztatott bennünket osztályfőnök.

A kijelentése után ásítozva keltem fel s megpróbáltam elindulni, hogy időben elkészüljek. Aham, valószínűleg sikerült is volna, de azért mégsem ment. Tegnap annyira táncoltam, hogy szinte már nem is éreztem a lábamat. Bele telet vagy húsz percbe mire képes voltam felállni és elindulni. Mivel meleg napnak ígérkezett ezért egy koptatott, rövid, farmernadrágot és egy rózsaszín színű toppot választottam. Felvettem még egy szürke bolerót és a tornacipőt. Hajamat lófarokba kötöttem, smink gyanánt szájfényt és szempillaspirált választottam. Amíg én készülődtem Adél mosolygósan a szemüvege mögül nézet még mindig, ismétlem, MÉG MINDIG pizsiben….

-Adél, te nem készülődsz? Van még vagy húsz percünk, hogy elkészüljünk.
-Jaaa, hogy már annyi az idő? Upsz..

Adél mintha villám csapott volna az épületbe gyorsan elkezdett készülődni.
A többiek után öt perc késéssel érkeztünk meg.. Az osztályfőnök azóta már visszaküldött két lányt is, hogy vegyenek fel valami normális cipőt, mert így nem jöhetnek. Mikor ők is elkészültek elindultunk az étterem felé. A reggelinél, mint mindig most is voltak vagy háromszázan, úgyhogy volt előttünk egy kisebb sor.
-Szia, Lola! Egészen jól nézel ki ma.- köszöntött Dénes.

-Ááá,Szia! Köszönöm szépen!- köszöntöttem én is mosollyal az arcomon.

-Fú, milyen sor van már megint.- folyatta a beszélgetést Dénes.

-Aham, bár engem nem zavar.- mondtam.

Mire próbálta volna folyatni már rám került a sor. Egy kicsit mondjuk örültem, hogy megszabadulhattam tőle. Nem azért mert szerintem nem néz ki, jól hanem mert nem volt kedvem hozzá. A sorból egyenesen ahhoz az asztalhoz indultam ahová Adél ült. Adél mellett már csak egy szék volt pont nekem. Egy kedves idős pár ült mellettünk, úgy láttam ők nagyon is jól szórakoztak. Miközben reggeliztünk folyton történeteket meséltek nekünk. ( Imádom, amikor az öregek mesélnek, olyan aranyosak.)

Reggeli után felszálltunk a buszra és elindultunk Szigetvárra.

-Gyerekek hamarosan megérkezünk.- jelentette ki az osztályfőnök.

A vár hihetetlenül csúcs szuper volt. Mondtam már, hogy imádom a várakat? Nem? Pedig nagyon is…

A vár után kb. 12³⁰-kor visszaszálltunk a buszra és visszaindultunk a szálláshelyre. Azonban nem mentünk már fel a szobánkba, hanem elindultunk ebédelni. Most kevesebben voltak viszont a kaja annál rosszabb volt. valami zöldséges spagetti volt meg májgombóc leves.. BLAAAHH…. Én nem ettem meg azonban Adél még az enyémet is elkunyerálta. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy Dénes és Lóri ül le mellénk:

- Na és akkor pont ott állt mellettem- folytatta a történetet Adél.

- Kiált melletted,- kérdezte értetlenül Lóri.

- Jahh… hát izéé… Ööömm- Adél azt sem tudta mit válaszoljon… csak nem mondhatja el, hogy az osztályból az egyik fiú bejön neki..

- Na, mi az? Miért nem mondod el?- kérdezte erőszakosabban Lóri.

- Nem tartozik rád és kész..- próbáltam csillapítani a helyzetet.

- Nem téged kérdeztelek. - folytatta Lóri.

- Lóri elég legyen már. Ha nem akarják elmondani, akkor nem mondják el.- szólt közbe Dénes.

- Hát jó! Én mentem. Császtok.- Köszönt el Lóri.

- Bocsássatok meg.- azzal Dénes is eltávozott az asztaltól.

A nap többi részében egyáltalán nem beszéltünk se Lórival se Dénessel… Ebéd után visszamentünk a szállásra, hogy átvegyük a fürdőruhánkat. Én egy fekete fürdőruhát vettem fel, Adél pedig a citromsárga bikinijét, amiről színes tollak lógtak le. Azonban voltak olyanok is, akik kihívóbban öltöztek. SzA (Szabados Anikó becenevén Anci) egy rózsaszín bikinit vett fel, aminek a felsőrésze alig takarta a mellét. Cinti kék színű fürdőruhája pedig nemi szerv terén kicsit belátható volt. Viszont Viki ruhája ehhez képest semmi volt. Tűzpiros bikinijében olyan alakja volt, mint egy modellnek. a felsőrésze épphogy takarta kebleit, alsó része pedig egy tangából állt. Nem csoda, hogy az ofő majdnem nem engedte őket bemenni a vízbe. Viki és követői ruháját nem csak mi és az ofőnk hanem a társaságunk férfi tagjai mind észrevették.. Elég gáz volt, hogy míg őrájuk szegeződik minden tekintet addig én láthatatlan lettem.

- Heyy. Lola gyönyörű vagy.- köszöntött Valentin.

- Köszönöm szépen! – válaszoltam illedelmesen.

- Egyébként nincs kedvetek velünk lógni?- kérdezte Valentin.

Ekkor eszembe jutott, hogy milyen kellemetlen helyzetben is volt Dénes, amikor Lóri becsavarodott ebédnél. Automatikusan vissza akartam vonni a meghívást, de addigra Adél már elfogadta.
Egész délutánt Valentinnal, Bennel, Janival, Adéllal, Hinóval és Anikóval töltöttem.. Nagyon jól éreztem magam. Volt, amikor labdáztunk vagy éppen vízi pisztolyoztunk. De volt olyan is, amikor azon röhögtünk, hogy Jani nem mer lecsúszni a csúszdán. Az volt a nap fénypontja, amikor Adél Bennel csúszott le.. Ki tudja, talán Adél sikerrel jár a végén?
Este vacsora után az osztályfőnök nem tervezett semmi különöset, így hát mindenki a szobájában bulizott.

- Lányok mit szólnátok, hogy ha játszanánk valamit?- kérdezte Anikó.

- Uh, uh, uh.. Mit játszunk?- kérdezte vidáman Adél.

- Én a felelsz vagy merszre gondoltam. - folyatta Anikó. – Benne vagytok?

- Benne- feleltük mindhárman egyszerre.

- Rendbe én kezdem, tehát Adél felelsz vagy mersz?- kérdezte Anikó Adéltól.

- Felelek.- de amint kimondta inkább visszaszívta volna.

- Renden, tehát tetszik neked Ben? Igen vagy nem- folyatta Anikó.

- Hát én izé.  - Adél mély levegőt vett majd folytatta. – I-igen..

- Rendben te jössz- válaszolta nyugodtan Anikó.

- Ennyi? Ugye nem mondjátok el senkinek?- Kérdezte Adél aggódva. mindannyian megráztuk a fejünket így Adél megnyugodva folytatta.

- Hino felelsz vagy mersz?

- Merek.

- Menny át a fiúkhoz és öleld meg az elsőt, akit meglátsz… a szobában csend lett, míg végül Hino felállt és átment a fiúkhoz. Mi természetesen követtök és mikor beléptünk, hát az alsógatyában lévő Valentint ölelgette. Szegény srác azt se tudta mi van..

Így ment ez egész este. Olyan feladatok is voltak, mint pl.: nyald meg a melletted ülő lábát, vagy pl.: edd meg ezt a papírt.. De voltak ennél durvábbak is pl.: Menny át a fiúkhoz és dobd a melltartót a szobájukba. Ezt a feladatot egyébként Anikó kapta tőlem..
- Lola felelsz vagy mersz?- kérdezte Anikó

- Merek.. – mondtam visszafojtott nevetéssel az arcomon.

- Menj át a fiúkhoz és csókold meg Bent- mondta Anikó rezzenéstelen arccal.

Adél egyből rám nézett amolyan „léci nem tedd meg, mert az fájna’’ arckifejezéssel.

- Nem!

- Nem? Hát jó akkor Dénest.. Válassz? Ben vagy Dénes?- kérdezte Anikó

Nem szóltam semmit, hanem csak átmentem a fiúkhoz. a többiek persze követtek. A fiúk már meg sem lepődtek, hogy megint átmentünk hozzájuk. Azonban ami az után következett inkább mindenkit. Természetesen nem, Bent hanem Dénest smároltam le, aki annyira meglepődött, mint mindenki. Miután megtörtént a „nyálcsere’’ visszarohantuk a szobába. A játékot ezzel befejeztük és lefeküdtünk aludni. Mielőtt elaludtam volna azonban meghallottam Adél hangját.

-Köszönöm szépen Lola! Soha nem tudom ezt neked megköszönni.- mondta olyan hangon, hogy az már fájt.

Felkeltem az ágyamból és gyorsan átöleltem, majd visszamentem aludni.

Gólyatábor első nap

Mrs. Gólyatábor:

2014 .aug. 16.

- Lola! Az Istenit, kelj már fel!- szólított anyám kedves, dühös hangja.
- Egy szösszenet és már kelek is. - mondtam kómás hangon.
Ááá… Milyen szép is az augusztusi reggel…Már ha nem reggel fél öt van..
Szokás szerint a csoszogós papucsomban kicsoszogtam a szobából. Fogat mostam, felöltöztem, reggeliztem.. Harci szerkóban dobáltam le a táskáimat az emeletről. Mikor már az összeset leszállította a levegő én is lementem. A kocsiba bepakolva a holmikat készen álltam arra a hosszú és fárasztó gólyatáborra.
Anyával az iskola előtt vártuk, hogy megérkezzen az osztályfőnök és a nevelőtanár. Húsz perc múlva, mikor már mindenki ott volt megjelent a busz az ofővel és nevelőtanárral együtt.
- Köszöntelek benneteket! Felszállás és indulhatunk is!- szól a nevelőtanár.
Anyukámtól elköszönve felverekedtem maga a buszra. Egy barna hajú lány mellé ültem le, akinek a fején egy csomó toll volt.
- Szia! A nevem Adél. A tied?- kérdezte tágra nyílt szemmel.
- Lola. Fanka Lola. – mondtam hatalmas mosollyal az arcomon.
- Chhh… Milyen idióta név már az, hogy Lola.. – hallottam, ahogy a mögöttem ülő lány mondja a barátnőjének.
Nem szóltam semmit..A busz azonnal elindult amint a tanár megszámolta, hogy mindannyian itt vagyunk e. Az út nyugisan telt, szinte semmi nem volt. Természetesen sokat beszélgettem Adéllal. Nagyon kedves lány.
Amikor odaértünk teljesen lecsüggedtem. Azt hittem valami puccos helyre megyünk erre Zánkára mentünk valami lepukkan táborozó helyre. A fürdőszobában nem volt zuhanyfüggöny, beázott az egész épület, a szobákban ágyakon és egy szekrényen kívül még 3 konvektor volt, és még a kilátás is borzalmas volt..
- Csak nem akarják, hogy itt aludjuk? Phfúúúj! – hallatszott egy hang mögülem.
- Mi az? Talán nem tetszik? Ha nem akkor lehet elmenni az iskolából. – szólt az osztályfőnök hangja hozzánk.
Mindenki kipakolt, és felhúzta az ágyneműt. Összesen négyen voltunk egy szobában. Én Adél, Hino és Anikó.
Fél kettőkor elmentünk az osztállyal valami megbeszélésre. Mi érkeztünk utoljára. Olyan ötszáz, velünk egykorú gyerek volt. A megbeszélés után ki kellet választanunk, hogy ki milyen sportot fog végezni a vetélkedőn.
- Jó, akkor kellene hat lány a focicsapatba és hat fiú focicsapatba. Ezen kívül kellene, még kettő íjász ás egy biciklis. Na, ki melyikre vállalkozik?- kérdezte a nevelőtanár
Ebből hatalmas vita kerekedett, a lányok kevesen voltak, a fiúk semmit nem akartak, úgyhogy a végeredmény elég nehezen dőlt el.
- Tehát akkor a lány focicsapatban Anikó, Anikó, Adél, Lola, Hino és Cinti vesz részt. A fiú focicsapatban pedig Benedek, Bendegúz, András, Dénes, Lóránt és Jani vesz részt. Az íjászban Viki és Valentin. A bicikliben pedig Bálint vesz részt. Tökéletes. – válaszolt Gabi néni
Délután nem nagyon csináltunk semmit, mindenki a lakrészében pihent és készült fel az estére. Este vacsora után a táncház előtt még mindenki visszament a szállásra. Én egy egybe ruhát vettem fel, a többiek egy kicsit komolyabban vették és tiszta puccban fáradtak a táncház felé. Nagyon jól szórakoztam, azt hiszem, nem is olyan rossz ez a gólyatábor.

Egyéb szereplők

Családtagok:

Fanka Elizabett

Eli az én drága és egyetlen hugicám, ő életem legjobb embere. Nem csak a testvérem, hanem a barátom is. Bármi van, vele meg tudom beszélni. Eli még Általánosba jár ahol nem valami fényes az eredménye. Nem nagyon szeret tanulni, ami a jegyein is meglátszik. Velem ellentétben nagyon is társasági ember. Rengeteg barátja van, ezt az is bizonyítja, hogy még ágyúval sem lehetne kiűzni a számítógép elől.

Sípos Emese

Oh, hogy én mennyire szeretem ezt a kis törpét. Ő Adél kishúga, le sem tagadhatná olyanok, mint két tojás. Emese még csak 7 éves, de olyan elragadóan bájos hogy az csak, na. Emese imádja a hattyúkat és a balettet.

My class....

Osztályom:

Pál Viktória (Viki):

Született: 1999. október 29.

Lakhelye: Füzesabony

Magamról: „Imádok a középpontban lenni. Van egy kutyám, herceg. Az én pasim a leghelyesebb az osztályban.”

Szabados Anikó (Anci):

Született: 2000. január 5.

Lakhelye: Sirok

Magamról: „Futás az életem. Macu, a kiscicám folyton összecsikarja a karom ^^ Néha még modellkedni is járok édesanyámmal.”

Varga Cintia (Cinti):

Született: 1999. december 1.

Lakhelye: Karácsond

Magamról: „Kristóf, miért?”

Koplányi Rebeka (Rebi):
Született: 1999. július 19.
Lakhelye: Gyöngyös
Magamról: ,,Gólyatábor után ismertem csak meg az osztályom. Először kívülállóként éreztem magam, de ma már sokkal jobb."

Young Hio Kno (Hino):

Született: 1999. október 23.

Lakhelye: Ózd

Magamról: „6 éve lakom Ózdon. Ezelőtt Hong-Kong-ban éltem édesanyámmal. Van egy öcsém, aki gyönyörűen játszik gitáron.”

Keksz Anikó:

Született: 2000. február 11.

Lakhelye: Jászapáti

Magamról: „Imádok shoppingolni. Mindig követem a trendet és soha nem maradok le az új kollekciókról. Több versenyen is szerepeltem már, melyeken kiemelkedő helyezést értem el.”

Sipos Adél:

Született: 2000. március 6.

Lakhelye: Egerszalók

Magamról: „Imádom, hogy más vagyok, mint a többi ember.”

Kovács Bendegúz (Ben):

Született: 1999. november 7.

Lakhelye: Parád

Magamról: „Mit is mondhatnék? Élsportoló vagyok. 3 nyelven tudok a sajátomon kívül profin beszélni. Tudok gitározni, dobolni és zongorázni is. Van egy gyönyörű barátnőm.”

Antal András (Andris):

Született: 2000. február 14.

Lakhelye: Verpelét

Magamról: „Az irodalom a mindenem.”

Nagy Bálint:

Született: 1999. április 27.

Lakhelye: Visonta

Magamról: „Az agyam vág, mint a borotva. A logikai feladatokból mindig én jövök ki győztesen. Háromszor voltam országos sakkbajnok junior kategóriában.”

Kleviens - Tóth Antal István Benedek (Levi):

Született: 1999. június 8.

Lakhelye: Andornaktálya

Magamról: „Ha egy grafiti kell, vagy ha valamit/valakit el kell intézni csak szólj.”

Ondecs János (Jani):

Született: 2000. február 8.

Lakhelye: Gödöllő

Magamról: „Imádok filmekben szerepelni, bár rendezőként talán jobb vagyok.”

Síp Valentin:

Született: 1999. augusztus 20.

Lakhelye: Heves

Magamról: „Szüleim halála óta nagymamám a mindenem. Érte bármit megtennék.”

Varró Dénes:

Született: 1999. május 31.

Lakhelye: Szihalom

Magamról: „Kétpetéjű ikrekhez képest sok mindenben hasonlítunk a tesómmal. Imádok rajzolni, festeni, írni. Imádom kiparodizálni a filmeket.”

Varró Lóránt (Lóri):

Született: 1999. május 31.

Lakhelye: Szihalom

Magamról: „Emo forever. Van egy bátyám, Dénes.”