Garázsvásár

Szünet II

2014.augusztus 23.

Másnap reggel 8-00-kor keltem.

Reggeli után felszaladtam a szobámba felöltözni. Egy fekete rövidnadrágot és egy fehér toppot vettem fel. Megfogtam a kacatjaimmal teli hatalmas dobozt és levittem a garázsba. Már csak az én holmim hiányzott. Már Eli régi cuccai is lent voltak. Odanyújtottam anyunak a dobozt, majd segítettem neki kipakolni és felcímkézni.

10-00-kor nyitottunk ki. Az elején alig volt vevőnk, de a nap végére szinte mindent eladtunk. Ami megmaradt az néhány ruhadarab, egy óra és a régi mackóm. Anyu azt mondta, hogy ami megmaradt azt csomagoljuk be és adjuk oda az árváknak. Beleegyeztem.

A holmikat két cipős dobozba csomagoltuk be. Anyu megígérte, hogy a jövő héten elviszi majd.

Fáradtan ültem le az íróasztalom mögé. Egyből a skyp-ot nyomtam be. Az osztályból csak pár ember volt fenn. Amikor már épp kiakartam jelentkezni üzenetem jött:

Dénes: Mond… _

Lola: Haragszol rám?

Dénes: Még kérdezed?

Lola: Mi van?

Dénes: Tudod te azt…

Lola: A csók miatt vagy ilyen?

Dénes látta

Vártam még pár percet, majd miután nem írt vissza és láthatóan le is lépett kijelentkeztem.

Shoppingolás

Szünet

2014.augusztus 22.

A nap sugarai élesen villantak be álmaim tengerére. Egy idő után csak a fehérséget láttam. Szemem kényelmetlen helyzetbe került, így kénytelen voltam felkelni. Mikor magamhoz tértem döbbentem rá, hogy már otthon vagyok illetve arra is, hogy tegnap nem fürödtem, így gyorsan elmentem zuhanyozni. Rövidnadrágot és fehér toppot vettem fel. Hajamat laza kontyba kötöttem, majd lementem reggelizni. Anyu már fel volt és reggeli kávéja mellé a mai újságot olvasta.

- Jó reggelt! – köszöntem miközben elfojtottam egy ásítást.

- Jó reggelt álomszuszék! – köszöntött kedvesen anyu. - Mi lesz a mai program?

- Hát, igazából még nem tudom. Miért?

- Mit szólnál, ha elmennénk vásárolni? Úgyis rég voltunk már ketten. – ajánlotta fel a szerintem zseniális ötletet anyu.

Válaszként csak bólintottam egyet. Reggeli után bementünk Egerbe és megnéztünk egy csomó üzletet. Szinte mindegyikben kaptam valamit. A „ruhakeresés” után beültünk egy kisebb kávézóba, ahol rendeltünk magunknak egy-egy vanília fagyit.

- Még nem is beszéltél arról, hogy mi volt a gólyatáborban. – kezdett hozzá anyu.

- Hát, nem történt semmi komoly.

- Na, de még is. Hol voltatok? Mit ettetek? Milyen volt a hely, az osztályfőnök? Vannak e helyes fiúk az osztályban? - tért a lényegre anyu.

- Szóval ezért hívtál el, igaz? – néztem mosolyogva anyára.

- Hát… Részben… - vallotta be anyu.

Elmondtam anyunak, hogy mi történt. Minden egyes részletet, kivéve a Dénessel való csókot.

- Ez semmi? Jesszusom, mennyi minden történt veled. – nézett döbbenten anyu. – Na és valamelyik fiú bejön neked? – szürcsölte a tejeskávéját anyu.

- Nem volt elég időm felmérni a „terepet”.

- A „terepet”? – kérdezett vissza anyu.

- Na, jó. Lehet, hogy ez egy kis túlzás, de az a lényeg, hogy nincs senki… - vallottam be.

- Értem.

A vásárlás ás az anya-lánya csevej után anyu kitalálta, hogy holnap garázsvásárt tartunk. Így a délután folyamán a kacatjaimat gyűjtöttem össze. Este 19⁰⁰- kor ültem le az íróasztalom mögé. Elővettem a laptopomat, majd beléptem facebook-ra.

Mikor épp kijelentkeztem hívás érkezett skyp-on. Adél volt az.

- Szia! – köszöntem vidáman.

- Lola segíts! Máris kapcsolom Lórit.

- Mi- minek? – de akkorra már Lóri is a képben volt.

- Lola! Mond meg, kérlek! – könyörgött Lóri.

- Mégis mit? – kérdeztem kíváncsian.

- Először a tojás volt és utána lett a csibe. – mondta komolyan Adél. Ekkor újabb személy jött, Hino.

- Szerintem a tojás. – szállt vitába Hino.

- Én is ezt mondtam- szólt Adél. Majd újabb és újabb emberek kapcsolódtak a beszélgetéshez. Most már nem négyen, hanem vagy tízen vitatkoztunk. Ott voltam én, Adél, Lóri, Hino, Anikó, Valentin, Bálint, Jani, Benedek és Dénes.

Folyton Dénes kis ablakát néztem, szinte már nem is hallottam miről beszélnek. Majd Dénes egyszer csak kilépett. Követtem én is, majd ráírtam.

Lola: Beszélhetünk?

Dénes látta

Lola: Kérlek! Nagyon fontos lenne.

Dénes látta

Lola: Kérlek!

Dénes látta

Bármit írtam nem válaszolt. Nem tudom, mihez kezdjek.

Gólyatábor hatodik nap

Mrs. Gólyatábor:

2014. aug. 21. 

Eljött hát a gólyatábor utolsó napja is. Az idő nem olyan volt, mint vártuk. Napsütés helyett az eső esett. Úgy tűnt, hogy Zánka sem szeretné, hogy elmenjünk.

Mivel az osztályfőnök így nem tudott semmilyen kinti programot szervezni nekünk, ezért délelőtt múzeumokban járkáltunk, délután pedig indultunk.

Reggel-12⁰⁰:

Hangos zuhogásra és ijesztő mennydörgésre ébredtem. Olyan álmos voltam, hogy összefolytak előttem a színek. Miközben tisztult a látásom hallottam, hogy valaki keservesen sír. A hang azonban nem a mi szobánkból jött, hanem a mellettünk lévőből.

Vikiék szobája felé a sírás egyre hangosabb lett. A szobába belépve láttam egy alakot, aki az ágyán ült és sírt. Cinti volt az…

- Cinti, mi a baj? – kérdeztem suttogva, mikor az ágya mellé értem.

- Se-semmi. – zokogta Cinti.

- Na, nekem nyugodtan elmondhatod.

- Hát, jó. De ne mond el senkinek.

- Nem fogom.

- ( Sóhajtott) Tudod nemrég szakítottam a volt barátommal és kiderült, hogy már barátnője van…

- Ohh…

- És az a legrosszabb, hogy a volt legjobb barátommal jött össze. – mesélte Cinti megkönnyebbülten.

Még beszélgettünk egy kicsit aztán elköszöntünk egymástól. Cinti még visszafeküdt aludni én azonban már nem,.. Inkább elmentem zuhanyozni, aztán pedig felöltöztem. A koptatott farmeremet vettem fel egy rózsaszín hosszú ujjú felsővel. Mikor felöltöztem néztem meg az időt. Még csak fél hat volt… Úgy döntöttem, hogy játszom egy kicsit a Rubik kockámmal. Mire már egy párszor kiraktam a többiek már fel is keltek. Adél meglepődve nézte, hogy már kész vagyok, de nem kérdezett rá miért.

Reggeli után felszálltunk a buszra és elindultunk az első múzeum felé. Az első múzeumban képeket, a másodikban szobrokat néztünk meg. Mondjuk nekem eléggé tetszett, főleg a szobros… Lőttem is egy szelfit Károly Róberttal.

Ebéd után, ami zöldséges spagetti volt (Blahh), csomagoltunk. Mindent szép rendben kellett hagynunk úgy, ahogy volt.

A hazafelé vezető út nem volt valami érdekes kivéve egy valamit.

*Útközben:

Hino épp felakarja bontani a Cola-ját, de annak a buborékjai a palack szája felé közeledtek.

- Fut! Fut! – kiabálta Hino és odatartotta Anikó felé.

A fél Cola szegény Anikó ruhájára ment. Olyan vicces szituáció volt, hogy az egész busz ezen nevetett..

Egerbe érve mindenki elbúcsúzkodott a barátaitól.

- Szia, Lola! Majd írok. – ölelt át Adél.

- Én is. Szia! – búcsúzkodtam és még szorosabban öleltem.

A kocsihoz érve rátámadtam anyámra. Tiszta nyál lett az arca (Hi-hi).

Hazaérve annyira elfáradtam, hogy úgy ahogy voltam bebújtam az ágyamba és elrepültem az álmok szigetére.