Gólyatábor második nap

Mrs. Gólyatábor:

2014. aug. 17. 

Reggel 700-kor volt az ébresztő:

-Jó reggelt mindenkinek! Mindenki úgy készüljön, hogy reggeli után nem jövünk vissza.- keltetett és tájékoztatott bennünket osztályfőnök.

A kijelentése után ásítozva keltem fel s megpróbáltam elindulni, hogy időben elkészüljek. Aham, valószínűleg sikerült is volna, de azért mégsem ment. Tegnap annyira táncoltam, hogy szinte már nem is éreztem a lábamat. Bele telet vagy húsz percbe mire képes voltam felállni és elindulni. Mivel meleg napnak ígérkezett ezért egy koptatott, rövid, farmernadrágot és egy rózsaszín színű toppot választottam. Felvettem még egy szürke bolerót és a tornacipőt. Hajamat lófarokba kötöttem, smink gyanánt szájfényt és szempillaspirált választottam. Amíg én készülődtem Adél mosolygósan a szemüvege mögül nézet még mindig, ismétlem, MÉG MINDIG pizsiben….

-Adél, te nem készülődsz? Van még vagy húsz percünk, hogy elkészüljünk.
-Jaaa, hogy már annyi az idő? Upsz..

Adél mintha villám csapott volna az épületbe gyorsan elkezdett készülődni.
A többiek után öt perc késéssel érkeztünk meg.. Az osztályfőnök azóta már visszaküldött két lányt is, hogy vegyenek fel valami normális cipőt, mert így nem jöhetnek. Mikor ők is elkészültek elindultunk az étterem felé. A reggelinél, mint mindig most is voltak vagy háromszázan, úgyhogy volt előttünk egy kisebb sor.
-Szia, Lola! Egészen jól nézel ki ma.- köszöntött Dénes.

-Ááá,Szia! Köszönöm szépen!- köszöntöttem én is mosollyal az arcomon.

-Fú, milyen sor van már megint.- folyatta a beszélgetést Dénes.

-Aham, bár engem nem zavar.- mondtam.

Mire próbálta volna folyatni már rám került a sor. Egy kicsit mondjuk örültem, hogy megszabadulhattam tőle. Nem azért mert szerintem nem néz ki, jól hanem mert nem volt kedvem hozzá. A sorból egyenesen ahhoz az asztalhoz indultam ahová Adél ült. Adél mellett már csak egy szék volt pont nekem. Egy kedves idős pár ült mellettünk, úgy láttam ők nagyon is jól szórakoztak. Miközben reggeliztünk folyton történeteket meséltek nekünk. ( Imádom, amikor az öregek mesélnek, olyan aranyosak.)

Reggeli után felszálltunk a buszra és elindultunk Szigetvárra.

-Gyerekek hamarosan megérkezünk.- jelentette ki az osztályfőnök.

A vár hihetetlenül csúcs szuper volt. Mondtam már, hogy imádom a várakat? Nem? Pedig nagyon is…

A vár után kb. 12³⁰-kor visszaszálltunk a buszra és visszaindultunk a szálláshelyre. Azonban nem mentünk már fel a szobánkba, hanem elindultunk ebédelni. Most kevesebben voltak viszont a kaja annál rosszabb volt. valami zöldséges spagetti volt meg májgombóc leves.. BLAAAHH…. Én nem ettem meg azonban Adél még az enyémet is elkunyerálta. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy Dénes és Lóri ül le mellénk:

- Na és akkor pont ott állt mellettem- folytatta a történetet Adél.

- Kiált melletted,- kérdezte értetlenül Lóri.

- Jahh… hát izéé… Ööömm- Adél azt sem tudta mit válaszoljon… csak nem mondhatja el, hogy az osztályból az egyik fiú bejön neki..

- Na, mi az? Miért nem mondod el?- kérdezte erőszakosabban Lóri.

- Nem tartozik rád és kész..- próbáltam csillapítani a helyzetet.

- Nem téged kérdeztelek. - folytatta Lóri.

- Lóri elég legyen már. Ha nem akarják elmondani, akkor nem mondják el.- szólt közbe Dénes.

- Hát jó! Én mentem. Császtok.- Köszönt el Lóri.

- Bocsássatok meg.- azzal Dénes is eltávozott az asztaltól.

A nap többi részében egyáltalán nem beszéltünk se Lórival se Dénessel… Ebéd után visszamentünk a szállásra, hogy átvegyük a fürdőruhánkat. Én egy fekete fürdőruhát vettem fel, Adél pedig a citromsárga bikinijét, amiről színes tollak lógtak le. Azonban voltak olyanok is, akik kihívóbban öltöztek. SzA (Szabados Anikó becenevén Anci) egy rózsaszín bikinit vett fel, aminek a felsőrésze alig takarta a mellét. Cinti kék színű fürdőruhája pedig nemi szerv terén kicsit belátható volt. Viszont Viki ruhája ehhez képest semmi volt. Tűzpiros bikinijében olyan alakja volt, mint egy modellnek. a felsőrésze épphogy takarta kebleit, alsó része pedig egy tangából állt. Nem csoda, hogy az ofő majdnem nem engedte őket bemenni a vízbe. Viki és követői ruháját nem csak mi és az ofőnk hanem a társaságunk férfi tagjai mind észrevették.. Elég gáz volt, hogy míg őrájuk szegeződik minden tekintet addig én láthatatlan lettem.

- Heyy. Lola gyönyörű vagy.- köszöntött Valentin.

- Köszönöm szépen! – válaszoltam illedelmesen.

- Egyébként nincs kedvetek velünk lógni?- kérdezte Valentin.

Ekkor eszembe jutott, hogy milyen kellemetlen helyzetben is volt Dénes, amikor Lóri becsavarodott ebédnél. Automatikusan vissza akartam vonni a meghívást, de addigra Adél már elfogadta.
Egész délutánt Valentinnal, Bennel, Janival, Adéllal, Hinóval és Anikóval töltöttem.. Nagyon jól éreztem magam. Volt, amikor labdáztunk vagy éppen vízi pisztolyoztunk. De volt olyan is, amikor azon röhögtünk, hogy Jani nem mer lecsúszni a csúszdán. Az volt a nap fénypontja, amikor Adél Bennel csúszott le.. Ki tudja, talán Adél sikerrel jár a végén?
Este vacsora után az osztályfőnök nem tervezett semmi különöset, így hát mindenki a szobájában bulizott.

- Lányok mit szólnátok, hogy ha játszanánk valamit?- kérdezte Anikó.

- Uh, uh, uh.. Mit játszunk?- kérdezte vidáman Adél.

- Én a felelsz vagy merszre gondoltam. - folyatta Anikó. – Benne vagytok?

- Benne- feleltük mindhárman egyszerre.

- Rendbe én kezdem, tehát Adél felelsz vagy mersz?- kérdezte Anikó Adéltól.

- Felelek.- de amint kimondta inkább visszaszívta volna.

- Renden, tehát tetszik neked Ben? Igen vagy nem- folyatta Anikó.

- Hát én izé.  - Adél mély levegőt vett majd folytatta. – I-igen..

- Rendben te jössz- válaszolta nyugodtan Anikó.

- Ennyi? Ugye nem mondjátok el senkinek?- Kérdezte Adél aggódva. mindannyian megráztuk a fejünket így Adél megnyugodva folytatta.

- Hino felelsz vagy mersz?

- Merek.

- Menny át a fiúkhoz és öleld meg az elsőt, akit meglátsz… a szobában csend lett, míg végül Hino felállt és átment a fiúkhoz. Mi természetesen követtök és mikor beléptünk, hát az alsógatyában lévő Valentint ölelgette. Szegény srác azt se tudta mi van..

Így ment ez egész este. Olyan feladatok is voltak, mint pl.: nyald meg a melletted ülő lábát, vagy pl.: edd meg ezt a papírt.. De voltak ennél durvábbak is pl.: Menny át a fiúkhoz és dobd a melltartót a szobájukba. Ezt a feladatot egyébként Anikó kapta tőlem..
- Lola felelsz vagy mersz?- kérdezte Anikó

- Merek.. – mondtam visszafojtott nevetéssel az arcomon.

- Menj át a fiúkhoz és csókold meg Bent- mondta Anikó rezzenéstelen arccal.

Adél egyből rám nézett amolyan „léci nem tedd meg, mert az fájna’’ arckifejezéssel.

- Nem!

- Nem? Hát jó akkor Dénest.. Válassz? Ben vagy Dénes?- kérdezte Anikó

Nem szóltam semmit, hanem csak átmentem a fiúkhoz. a többiek persze követtek. A fiúk már meg sem lepődtek, hogy megint átmentünk hozzájuk. Azonban ami az után következett inkább mindenkit. Természetesen nem, Bent hanem Dénest smároltam le, aki annyira meglepődött, mint mindenki. Miután megtörtént a „nyálcsere’’ visszarohantuk a szobába. A játékot ezzel befejeztük és lefeküdtünk aludni. Mielőtt elaludtam volna azonban meghallottam Adél hangját.

-Köszönöm szépen Lola! Soha nem tudom ezt neked megköszönni.- mondta olyan hangon, hogy az már fájt.

Felkeltem az ágyamból és gyorsan átöleltem, majd visszamentem aludni.