Shoppingolás

Szünet

2014.augusztus 22.

A nap sugarai élesen villantak be álmaim tengerére. Egy idő után csak a fehérséget láttam. Szemem kényelmetlen helyzetbe került, így kénytelen voltam felkelni. Mikor magamhoz tértem döbbentem rá, hogy már otthon vagyok illetve arra is, hogy tegnap nem fürödtem, így gyorsan elmentem zuhanyozni. Rövidnadrágot és fehér toppot vettem fel. Hajamat laza kontyba kötöttem, majd lementem reggelizni. Anyu már fel volt és reggeli kávéja mellé a mai újságot olvasta.

- Jó reggelt! – köszöntem miközben elfojtottam egy ásítást.

- Jó reggelt álomszuszék! – köszöntött kedvesen anyu. - Mi lesz a mai program?

- Hát, igazából még nem tudom. Miért?

- Mit szólnál, ha elmennénk vásárolni? Úgyis rég voltunk már ketten. – ajánlotta fel a szerintem zseniális ötletet anyu.

Válaszként csak bólintottam egyet. Reggeli után bementünk Egerbe és megnéztünk egy csomó üzletet. Szinte mindegyikben kaptam valamit. A „ruhakeresés” után beültünk egy kisebb kávézóba, ahol rendeltünk magunknak egy-egy vanília fagyit.

- Még nem is beszéltél arról, hogy mi volt a gólyatáborban. – kezdett hozzá anyu.

- Hát, nem történt semmi komoly.

- Na, de még is. Hol voltatok? Mit ettetek? Milyen volt a hely, az osztályfőnök? Vannak e helyes fiúk az osztályban? - tért a lényegre anyu.

- Szóval ezért hívtál el, igaz? – néztem mosolyogva anyára.

- Hát… Részben… - vallotta be anyu.

Elmondtam anyunak, hogy mi történt. Minden egyes részletet, kivéve a Dénessel való csókot.

- Ez semmi? Jesszusom, mennyi minden történt veled. – nézett döbbenten anyu. – Na és valamelyik fiú bejön neked? – szürcsölte a tejeskávéját anyu.

- Nem volt elég időm felmérni a „terepet”.

- A „terepet”? – kérdezett vissza anyu.

- Na, jó. Lehet, hogy ez egy kis túlzás, de az a lényeg, hogy nincs senki… - vallottam be.

- Értem.

A vásárlás ás az anya-lánya csevej után anyu kitalálta, hogy holnap garázsvásárt tartunk. Így a délután folyamán a kacatjaimat gyűjtöttem össze. Este 19⁰⁰- kor ültem le az íróasztalom mögé. Elővettem a laptopomat, majd beléptem facebook-ra.

Mikor épp kijelentkeztem hívás érkezett skyp-on. Adél volt az.

- Szia! – köszöntem vidáman.

- Lola segíts! Máris kapcsolom Lórit.

- Mi- minek? – de akkorra már Lóri is a képben volt.

- Lola! Mond meg, kérlek! – könyörgött Lóri.

- Mégis mit? – kérdeztem kíváncsian.

- Először a tojás volt és utána lett a csibe. – mondta komolyan Adél. Ekkor újabb személy jött, Hino.

- Szerintem a tojás. – szállt vitába Hino.

- Én is ezt mondtam- szólt Adél. Majd újabb és újabb emberek kapcsolódtak a beszélgetéshez. Most már nem négyen, hanem vagy tízen vitatkoztunk. Ott voltam én, Adél, Lóri, Hino, Anikó, Valentin, Bálint, Jani, Benedek és Dénes.

Folyton Dénes kis ablakát néztem, szinte már nem is hallottam miről beszélnek. Majd Dénes egyszer csak kilépett. Követtem én is, majd ráírtam.

Lola: Beszélhetünk?

Dénes látta

Lola: Kérlek! Nagyon fontos lenne.

Dénes látta

Lola: Kérlek!

Dénes látta

Bármit írtam nem válaszolt. Nem tudom, mihez kezdjek.